Ez Itt Kim,

a két éves kislányom. Vágyakozva vártam jövetelét, mielőtt még a világra jött. A születésének napja - életem álmának beteljesülése!

Ezután jött a sokk – gyermekem daganatos beteg!

Következett az érzelmek lázadása, kétségbeesés, szemrehányások, majd a feladatokra irányuló gondolatok!

Azután egy pillantás gyermekem szemébe, egy menekülő, zavart mosoly, és éreztem, hogy mennyi erőt gyűjtöttem magamban, és az anya töretlen ereje mi mindenre képes gyermeke egészségének érdekében.

Kemoterápia – a gyermek végtelen fájdalma! Az orvosok mindent megtesznek ami csak hatalmukban áll. A kórházban mellette fekszem, hallom gyors lélegzetét, figyelem nyöszörgését és iszonyúan egyedül érzem magam. Honnan veszem az erőt, hogy  ezt az egészet túléjem? Ebben a pillanatban miért magamra gondolok, önsajnálat?

Nem, ilyen gondolat nem kaphat helyet a szívemben.

Kim erőlködik, hányingere van, hívom a nővért. A napok telnek, és a világ eltávolodik tőlem. Kim és én, ez az én saját kis világom, az a világ, mely a remény és kétségbeesés között ingadozik.

Győzött a remény!

Kim, úgy tűnik, meggyógyult, mellettem játszik a szobában kutyájával.

Minden egyes nap örömet jelent számunkra, amit  a család körében tölthet el.

Ma már tudom, hogy nemcsak az orvosok vitték végbe a csodát, hanem sokat segített a család együttérzése, az önkéntes német szülői egyesület, és a lelki segítség. Ezek nélkül sokkal nehezebb lett volna.

Köszönöm Istennek, hogy a nehéz időkben ezek az emberek mellettem álltak.

Most én is, az egyesületünk segítségével a rászoruló családok daganatos gyerekei mellé szeretnék állni, együttérzésem segítségként kifejezni, ehhez kérem az Önök bizalmát.                                                                        

Jenny Fröbe

 

 

(zurück = vissza)                                      (weiter = tovább)